ALAPFELADAT:

Szakértői tevékenység

• Megbízott, az országos ivóvízminőség-felügyeleti munkában, a központi ivóvízminőségi adatbázis kezelésében
• Megbízott a humán felhasználásra szánt ivó-, használati meleg-, és fürdővízzel érintkező szerkezeti anyagok (csövek, víztárolók, vízzáróságot és korrózióvédelmet biztosító bevonatok, tömítőanyagok, ragasztók stb.), elzáró és mérő szerelvények (vízcsapok, visszafolyásgátlók, áramlásmérő-eszközök), vízkezelési és fertőtlenítési technológiák, vegyszerek, lakossági hálózativíz-utótisztító kisberendezések, vízadagoló készülékek - kizárólag egészségügyi szempontú - minőségellenőrzésére, illetve minősítésére.
• Megbízott az ivóvízszolgáltatók "ivóvízbiztonsági rendszereinek" kidolgozásában, azok működésének egészségügyi szempontú minősítésében.
• Megbízott a vízminőség vizsgálatok - különös tekintettel az ivóvízminőség-vizsgálatok - CEN és ISO szabványosítási munkában.
• Feljogosított az "elismert természetes ásványvíz minősítés" megszerzését megalapozó vízminősítő szakvéleményezésre
• Felkért szakértő a kormányzati Környezet és Energia Operatív Program KEOP-1.3.0 programok Nemzeti Fejlesztési Ügynökség bíráló bizottság munkában.

Közreműködés az EK és hazai ivóvíz-joganyagok fejlesztésében

• 98/83/EC ivóvízminőségi irányelv fejlesztése,
• European Acceptance Scheme (EAS) humán használatra szánt ivóvízzel érintkező anyagokkal szemben támasztott külön követelmények meghatározásában való részvétel,
• 201/2001 (X.25.) ivóvízminőségi Kr. továbbfejlesztésében való részvétel,
• 74/1999 (XII.25.) EüM ásványvíz, gyógyvíz minőségi R. továbbfejlesztésében való részvétel,

TÖRTÉNET:

1936-ban alakult meg a "vízellátási kérdésekben dolgozó szakemberek egyesítése" révén a Vízügyi osztály. Az Intézet működésének megkezdésekor ugyanis az ivóvizek kémiai analízisét a Chemiai osztály végezte, a bakteriológiai ellenőrzés azonban 1927-1949. között a Bakteriológiai, 1949-1952. között pedig a Vízbakteriológiai osztályon történt. A "Jó ivóvíz" táblával ellátott kutak létesítése, technikai kivitelezése az osztályhoz tartozó Egészségügyi mérnöki alosztály feladata volt.
Az ország "tűrhetetlenül elmaradott" vízellátási állapotát jellemezte a vizsgált ivóvízminták 63,8 %-ának kifogásolható minősége, illetve az, hogy csak az összlakosság 21 %-a volt vezetett ivóvízzel ellátva. A fennálló helyzet  javítására, elsősorban a falusi lakosság jó minőségű ivóvízzel történő ellátására az OKI  a Belügyminisztérium anyagi támogatásával kútjavító és kútépítő akciót szervezett, illetve megkezdte a vízszolgáltató berendezések központi nyilvántartását, létrehozta  az ún. kútkatasztert. A "hordozható vizsgáló berendezés" lehetővé tette "az összes hygiéniai vagy korróziós szempontból fontos vízvizsgálatok" helyszíni elvégzését és az eredmények alapján a vízellátó berendezések megjavításával, illetve kiépítésével kapcsolatos szakvélemény megadását.
Az osztály a vízvizsgálati módszereket folyamatosan fejlesztette, illetve a vizsgálati spektrumot az egészségre ártalmatlan ivóvízellátás biztosítása érdekében rendszeresen bővítette.  Részt vettek a szabványosításban is. Határértékeik alapján állapították meg a víz ihatóságát, melynek aránya az egész országra kiterjedő intézkedéseik hatására az 1930-as évek végén 45,4 %-os kifogásoltsággal  már javuló tendenciát mutatott.
1938-1942. között az ország területének növekedése az ivóvízellátási program kiterjesztését jelentette. Az elvégzett kutatások eredményeként sikeresen oldották meg a víz vastartalmának csökkentését, és tisztázták a víz szabad szénsav tartalmával kapcsolatos korróziós tulajdonság okának fizikai-kémiai összefüggését (Papp Szilárd).
A háborút követően az osztály legfontosabb feladata továbbra is a jó minőségű ivóvízbázisok felkutatása volt. Kimutatták, hogy az endémiás jellegű fogszuvasodáshoz a kutak és a városi vízművek vizének kis fluorid tartalma is hozzájárult.
Nagy gondot fordítottak a vezetékes ivóvízellátás folyamatos ellenőrzésére, a víz eredetű járványok megelőzésére, különös tekintettel az üdülőkörzetekre és a bányásztelepülésekre. Megkezdték a fürdővíz vizsgálatokat, és az uszodákon túlmenően ellenőrizték a szabad strandok vízminőségét is. A Minisztérium utasítására a szennyvizek vizsgálatával is intenzívebben kezdtek foglalkozni. A felmérő vizsgálatok szomorú képe alapján a szennyvíztisztítás különféle technológiai megoldásaival kapcsolatban tudományos igényű technológiai kísérleteket is végeztek (Bolberitz Károly, Papp Szilárd, Tóth István).
Figyelemmel kísérték a tisztítási folyamatot károsan befolyásoló ipari eredetű szennyező (toxikus) anyagok szerepét, illetve kísérleteket végeztek a szennyvizek öntözővízként történő hasznosítására is (Tóth István).
A vízminőség bakteriológiai szempontból történő megítélését célzó vizsgálatok a különféle vizek szennyezettségére, fertőzöttségére, a víz eredetű járványok esetében pedig a kórokozók kimutatására irányultak. Fokozták a módszertani kutatásokat, kidolgozták az enterovírusok felszíni és szennyvizekből történő kimutatását. 1973-tól a korábban önálló Higiénés mikrobiológiai laboratórium az osztály keretében működött (Gregács Margit, Ormay László, Deák Zsuzsanna).
1933-1934.,  majd 1950-1952. között kút és vezetéki vizekből mikroszkópos vizsgálatokat is végeztek. Tanulmányozták az ivóvíznyerésre használt talaj- és felszíni vizek mikroflóráját és faunáját. Megállapították, hogy a mikroszkópos vizsgálatok a víz szennyezettségének gyors meghatározására alkalmasak. A higiénés vízbiológiai vizsgálati módszereket később továbbfejlesztették. Felhívták a figyelmet a szennyvíz- és a felszíni víztisztítás technológiai folyamatainak mikrobiológiai hibáira, az eutrofizáció okozta vízminőségromlás káros következményeire (Schiefner Kálmán).
A közegészségügyi szempontból biztonságos vízminőség megítélése szükségessé tette a széles spektrumú műszeres vizsgálatok fejlesztését, illetve új módszerek kidolgozását. A nagy érzékenységű műszeres vizsgálatok eredményei alapján meghatározott szerves és szervetlen, kis koncentrációkban jelenlévő vegyületek és elemek ismeretében lehetett javaslatokat tenni a szerves szénhidrogén származékok, a különféle másodlagosan képződött egészségkárosító anyagok, illetve a szervetlen mikroszennyezők különféle vizekben megengedhető határértékeire, továbbá a vízkezelési technológiák kifejlesztésére, valamint alkalmazásuk igazolására (Csanády Mihály).
1962/1963-ban a Balaton partmenti szennyezettségének és a nyílt víz összetételének vizsgálatára kutató-hajón végeztek komplex vizsgálatokat, először határozták meg az íz- és szaganyagokat (Papp Szilárd, Bolberitz Károly, Hegyessy László).
Vizsgálták a Velencei tavat is, melynek eredménye a tó rekonstrukciós tervezői munkálatait is elősegítette (Schiefner Kálmán).
A komplex felszíni vízvizsgálatok eredményeit az ivóvíztározók létesítésekor, az ivóvízben szegényebb hegyvidéki településeken élő lakosság ivóvíz szükségletének biztosítására a tervező intézetek hasznosították.
Vizsgálták a műanyag készítmények felhasználásának lehetőségeit az ivóvízellátás gyakorlatában, tovább folytatták a felszíni vizek rendszeres ellenőrzését, valamint az ásvány- és gyógyvizek összetételének revízióját. A vízművek által szolgáltatott ivóvizek minőségellenőrző vizsgálatainak eredményei általában a vezetékhálózatok tisztításának szükségességére figyelmeztettek. A szennyvíztisztító berendezések többsége továbbra sem működött kifogástalanul, túlterheltségük mellett az elfolyó "tisztított" szennyvíz fertőtlenítése sem volt megfelelő (Bolberitz Károly, Salacz Tamásné, Csanády Mihály).
A KÖJÁL/ÁNTSZ megyei intézeteivel tartott folyamatos kapcsolat eredményeként, a nemzetközi szakirodalom ismeretében nyílt mód az intézetek műszeres méréseinek, rutin vizsgálatainak fejlesztésére.
A főhatóságok, a KÖJÁL/ÁNTSZ intézete, továbbá más intézmények számára elvi vagy módszertani kérdésekben, továbbá vízművek létesítésével, fejlesztésével kapcsolatosan, rendszeresen láttak el szakvéleményező tevékenységet, de  részt vettek különféle tervbírálatokban és vízjogi engedélyezésekben is.
Az 1970-es évek közepén az osztály kutatási feladatai a bioszféra védelmének higiénés kérdéseivel összefüggésben a környezeti ártalmak felderítése és ártalmatlanítása köré csoportosultak. Vizsgálták a természetes vizek fémtartalmát, a felszíni vizeket terhelő mosószerek jelenlétét, a mesterséges víztározók plankton-produkcióinak a víz minőségére gyakorolt hatását és az ivóvízkezelést károsító tulajdonságát, a nagy szervesanyagtartalmú mélységi vizek fluorantén, 1,2-benzantracén, 1,12-benzperilén és 3,4-benzpirén tartalmát, a szennyvíz-fertőtlenítés hatásosságát, valamint a kórokozó baktériumok túlélését befolyásoló tényezőket. Eredményeik alapján javaslatokat adtak a vízminőséget megítélő határértékekre, az egészségkárosító hatások megelőzésére, csökkenttésére alkalmas intézkedésekre, valamint résztvettek a vízvizsgálati módszerek szabványosításában (Bozsai Gábor, Hegyessy László, Klopp Gáborné).
A felszíni vizek minőségi vizsgálata során megállapították, hogy a Balaton vízminősége elsősorban mikrobiológiai paraméterekben mutat, higiénés szempontból helyenként a kommunális célú igénybevételét is veszélyeztető, romlást. Ez időszakban a Balatonban fürdőzők körében észlelt bőrgyulladásos tüneteket a strand vizéből izolált kékalgák toxikus tulajdonságával hozták összefüggésbe.
Az osztály műszerezettségének korszerűsítése lehetővé tette a mikroszennyezők okozta vízszennyezettség felmérésére irányuló vizsgálatokat, különös tekintettel a felszíni vizek ivóvizül történő felhasználásakor alkalmazott vízkezelési eljárások hatékonyságára, a vízkezeléskor keletkező egészségkárosító vegyületek, illetve mikrobiológiai eredetű szennyezések keletkezésére (Csanády Mihály, Borsányi Mátyás).
A jó minőségű ivóvízellátás biztosítása érdekében, a methaemoglobinaemia prevenció keretében, vizsgálataikat tovább folytatták. Megállapították, hogy helyenként főleg a magánkutak nitráttartalma emelkedett a megengedett határérték fölé, mely az országos, vezetett ivóvízellátási program ellenőrzött végrehajtását sürgette (Deák Zsuzsanna).
A Balaton regionális környezetvédelmi kutatási programjához csatlakozva a Minisztérium támogatásával "A Balaton és térsége szennyezettségének megelőzésére, illetve ártalmatlanítására szolgáló egyes módszerek és intézkedések közegészségügyi hatékonyságának értékelése, a korszerűsítés és a további intézkedések higiénés megalapozása" címmel 10 éves tárcaszintű kutatási főirányban végeztek komplex higiénés vízvizsgálatokat. Megállapították, hogy a Balaton part menti víztérségében a vízminőség javítására tett különféle intézkedések eredményeként a fürdőzés közegészségügyi biztonsága a fekális szennyezettség csökkenésének eredményeként jelentősen javult.  A baktériumok által is hasznosítható szervesanyag-tartalom és az eutrofizáció szempontjából mértékadó foszfor mennyisége azonban ekkor még nem csökkent, sőt a Keszthely térségében kapott eredmények a szervesanyag-tartalom növekedésére utaltak (Schiefner Kálmán, Kádár Mihály).
A Balaton vízminőség javulásának egyik feltétele a tóba torkolló vízfolyások szennyezettségének csökkentése. Ugyancsak javítani kellett a szennyvíztelepeken a tisztítás hatásfokát, és nagyobb súlyt kapott a foszfor eltávolítása, valamint a csatornázatlan területeken keletkező települési hulladékok elhelyezése, ártalmatlanítása. A Balaton vízminőségének gyors változása miatt a szokásos vízkezelési eljárások alkalmazásával előállított ivóvíz az esetek többségében a megkívánt vízminőségi követelményeknek nem felelt meg. Ezért a víztisztítás technológiai folyamata is javításra, kiegészítésre szorult Somló Lajos).
Sajnos a tó vízének összetétele továbbra is feltételezi nemcsak a helyi, hanem az egész tó víztérségére kiterjedő,  a vízfelhasználást kedvezőtlenül befolyásoló "váratlanul bekövetkező", elsősorban mikrobiológiai eredetű vízminőségromlást. Ilyen jelenségek, pl. a cianobaktériumok által előidézett vízszíneződés, vízvirágzás, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a vízfelhasználást és a turizmust.
Az ÁNTSZ megyei intézeteivel együttműködve folyamatosan végzik, a művese-állomások vízkezelő berendezéseinek ellenőrző vizsgálatát. Eredményeik alapján, az üzemeltetés gyógyászati igényeket kielégítő biztonsága érdekében alakították ki a vízkezelés technológiai berendezéseit és azok karbantartását (Salacz Tamásné).
Az 1980-as évek közepétől a műszerezettség folyamatos korszerűsítésével a különféle eredetű vízmintákból már 27 féle nehézfémet tudtak meghatározni, és (elsősorban a Központi analitikai laboratórium létrehozásával) fejlődtek a gázkromatográfiás vizsgálatok lehetőségei is. Felmérték a vezetett ivóvizek arzén tartalmát és tanulmányozták a lakosság arzén-felvételének mértékét. A különféle vízféleségeket szennyező, egészségkárosító, mérgező anyagok detektálására állati és növényi szervezetekkel víztoxi-kológiai kísérleteket végeztek. A módszereket szabványosították, melyeket a természeti környezet védelme érdekében, továbbá a hulladékok veszélyességét megalapozó minősítési gyakorlatban is, rendszeresen alkalmaznak (Bozsai Gábor, Kárpáti Zoltán, Csanády Mihály, Schiefner Kálmán).
Az ivóvizek fertőtlenítésére ezüstkomplex és hidrogénperoxid tartalmú szerrel sikeres kísérleteket végeztek. A jó baktericid hatás a  nagy ammónium-ion koncentráció mellett is tartósan érvényesült, így  felhasználásuk a nagyobb ammónium tartalom esetében javasolható. A különféle vizek bakteriológiai ellenőrzésére szolgáló vizsgálati módszereiket folyamatosan fejlesztették, melyeket az ÁNTSZ intézeteinek rutin eljárásként ajánlottak, illetve javaslatot tettek szabványosításukra (Kádár Mihály).
Kiemelten foglalkoztak az ivóvizek természetes összetételéből adódó, az emberi egészséget károsító anyagok (pl. bárium, arzén, aromás szénhidrogének) vizsgálatával, az ivóvizek fertőtlenítésével kapcsolatban keletkezett biológiailag aktív vegyületek szerepével, azok genotoxikus hatásával és értékelésével. Vizsgálataikat a hazai ásvány- és termálvizek szerves és szervetlen nyomkomponens összetételének felmérésére is kiterjesztették (Borsányi Mátyás).
Továbbra is foglalkoznak a különféle irányú vízvizsgálati módszerek fejlesztésével, a WHO és az EU által javasolt vizsgálati eljárások és vízminőségi határértékek hazai honosításának lehetőségeivel. A különféle módszerek által kapott eredmények hitelességét nemzetközi és hazai együttműködés keretei között rendszeresen ellenőrzik, mely az akkreditálás és a minőségbiztosítás elengedhetetlen feltétele (Klopp Gáborné).
Minisztériumi támogatással kutatták a Balaton mikrobiológiai állapotát, az algatoxinok vízfelhasználást befolyásoló szerepét, a fürdőzők heveny megbetegedései és a vízminőség között fennálló összefüggéseket (Török Tamásné, Borsányi Mátyás).
Az osztály vezetői: Dr. Jendrassik Aladár (1936-1945), Dr. Papp Szilárd (1945-1973), Dr. Deák Zsuzsanna (1973-1988) és Dr. Csanády Mihály (1988-1997).

TEVÉKENYSÉG:

Adatgyűjtési, informatikai és számítástechnikai feladatok

Az ivóvíz minőség felügyeletével megbízott ÁNTSZ szervezetektől, ivóvízszolgáltatóktól vízvizsgálati adatok közvetlen begyűjtése és informatikai feldolgozásának irányítása.

Ásvány-gyógyvíz kutak vízminősítése
Ásványvíz források, kutak vízminőségének bevizsgálása, a vízminőség hivatalos ásványvíz minősítő szakvéleményése.

Laboratóriumi hatósági vízminőségi vizsgálatok
Az ÁNTSZ OTH megbízásából a Vízbiztonsági osztály - együttmüködő laboratóriumokkal - az ÉA regionális ÁNTSZ JNKSZ megyei területéről származó hatósági vízminta vizsgálatát végzi.

Laboratóriumi körvizsgálatok szervezése, az ivóvízvizsgálatot végző üzemeltetői, vállalkozói és ÁNTSZ laboratóriumok minőségbiztosításhoz tartozó jártasság-ellenőrzése
Az ÁNTSZ OTH megbízásából a Vízbiztonsági osztályon a tárgyév II. és IV. negyedévében ivóvízvizsgáló laboratóriumok részére szervez körvizsgálatot.

Projektek keretében végzett szakmai munkák és tudományos kutatások

K+F+I együttműködés (1997-):
DRV Zrt.
A Dunántúli Regionális Vízművek Zrt. és az Országos Környezetegészségügyi Intézet Vízbiztonsági osztálya közötti Kutatás-fejlesztési-innovációs együttműködés keretében a Balaton környéki vízművek és az általuk ivóvízzel ellátott települések hálózatának speciális monitoringja a 2008. évben összesen 13 szakértői helyszíni szemlét foglalt magában március és november hónapok között. A K+F+I munka az ivóvízbiztonság növelésére, a fogyasztók egészségkockázatának csökkentésére irányul.

K+F együttműködés Víz és Csatornaművek Koncessziós Zrt. Szolnok (2009)
 Az üzemi granulált aktívszén adszorberek töltetén spontán kialakuló (adaptálódó) biofilm baktériumok fajösszetételének azonosítása.

Együttműködés, adatátadás
Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság számára a Magyar Állami Földtani Intézet szakértőivel együttműködve közegészségügyi és vízbiztonsági szempontból külön is értékelve és feldolgozva adták át ivóvízminőségi adataikat. A feldolgozott adatbázis Magyarország felszínalatti vízbázisainak un. alapállapot-rögzítése (VKI VGI) keretében kerül alkalmazásra (2009)

MUNKATÁRSAK:

SZOLGÁLTATÁSOK:

• Emberi használatra szánt vízzel érintkező anyagok, termékek, berendezések, vízkezelési és fertőtlenítési technológiák migrációs, kioldódás vizsgálata, fogyasztói egészségkockázat értékelés,
• Projekt keretében végzett vízbiztonsági, kockázatértékelési szakmai munka és tudományos kutatás, K+F+I együttműködés
• A NAT által NAT-1-1391/2008 számon akkreditált vizsgálólaboratóriumként végzett vízvizsgálatok, elsősorban ivó- és ásványvíz, gyógyvíz, fürdővíz vizsgálatok.